Amikor egy gyerek viselkedési problémákkal küzd, az bizony az egész családra negatív hatással lehet. A szülők tudják, hogy reagálniuk kell a nem megfelelő viselkedésre, de sokszor nem biztosak abban, mi a legjobb stratégia, különösen akkor, ha a gyermek gyakran rosszul viselkedik, és semmi sem tűnik már hatékonynak. Ez a 10 részes útmutató átfogó képet nyújt a szülőknek a problémás viselkedésről. Számos témát érintve, beleértve, hogy mi válthatja ki a problémás viselkedést; hogyan lehet javítani a szülő-gyermek kapcsolatot, ha az megromlott; mit tegyenek, ha a gyerekek az iskolában küzdenek viselkedési gondokkal; és hogyan kérjenek szakmai segítséget, ha szükséges.
2. rész
A problémás viselkedésre való reagálásról
Amikor a gyerekek rosszalkodnak, a szülők gyakran tehetetlennek érzik magukat. Lehet, hogy különböző fegyelmezési technikákat próbáltak már, de kevés sikerrel. Valójában a zavaró viselkedés kezelésére különböző stratégiák kipróbálása néha része lehet a problémának, mivel a gyerekek jobban reagálnak a határozott és következetesen megerősített határokra. Ha eddig nem láttál haladást, ne érezd magad lehangoltnak, mert a szülők több hatalommal bírnak, mint gondolnák, amikor a gyerekek ellenállnak. A gyermekpszichológusok által javasolt stratégiák alkalmazásával, akik a viselkedéskezelésre szakosodtak, elkezdhetsz javítani a gyerekek viselkedésén, sőt még a szülő-gyermek kapcsolaton is.
Ez a rész néhány általános szabályt fog bemutatni, amelyeket a viselkedési szakértők hatékony stratégiákként ajánlanak a problémás viselkedés pillanatában. Ezt követően részletesebben vizsgálja a problémás viselkedést, ami hasznos lehet azoknak a szülőknek, akik többet szeretnének megtudni arról, hogy miért viselkednek rosszul a gyerekek, és hogyan kezelhetik azokat a konkrét viselkedéseket, amelyeket szeretnének megváltoztatni.
A problémás viselkedés további problémás helyzeteket szülhet...
Azonnali reakciókhoz tippek:
- Ne engedj! Állj ellent a kísértésnek, hogy a hisztis gyermeket azonnal megnyugtasd azzal, hogy megadod neki, amit kér, amikor kéri. Ugyanis ez mindössze annyit mutat a gyermeknek, hogy a hisztik hatásosak.
- Maradj nyugodt. Szigorú vagy érzelmes reakciók általában fokozzák a gyermek agresszióját, legyen az szóbeli vagy fizikai. A nyugalom megőrzésével példát mutatsz a gyermekednek arról a típusú viselkedésről, amit látni szeretnél tőle.
- Hagyd figyelmen kívül a negatív viselkedést, és jutalmazd a pozitív viselkedést. Hagyd figyelmen kívül a kisebb felindulásokat, hisztiket, mivel még a negatív figyelem, mint például a megrovás vagy a gyermek megállítása, megerősítheti a cselekedeteit. Ehelyett adj dicséretet azokra a viselkedésekre, amelyeket szeretnél ösztönözni.
- Légy következetes következményekkel. A gyermekednek tudnia kell, hogy mi a következménye a negatív viselkedésnek, például szünet a játéktól, valamint a pozitív viselkedésnek, mint mondjuk tizenöt perc a tableten. És neked meg kell mutatnod neki, hogy minden alkalommal következnek ezek következmények. A büntetés és jutalmazás mértéke természetesen függ a viselkedés szélsőségességétől.
- Várj, amíg a kiakadás véget ér. Ne próbálj érvelni egy gyermeknek, aki fel van háborodva vagy épp dühöng. Arra szeretnénk ösztönözni a gyereket, hogy akkor tárgyaljon, amikor már lehiggadt (és te is!).
Konkrét viselkedések megcélzása
Amikor problémás viselkedést próbálsz kezelni, hasznos azonosítani azokat a konkrét viselkedéseket, amelyeket meg szeretnél változtatni (illetve azokat is, amelyeket szeretnél ösztönözni). Igaz, hogy amikor a családok túlterhelteknek érzik magukat, néha úgy tűnhet, mintha minden egyes interakció harc lenne. Azonban a konkrét viselkedések azonosítása fontos első lépés az eredményes neveléshez. Az egyes viselkedések szeparálva történő kezelése lehetővé teszi, hogy jobban koncentrálj, könnyebben megértsd, miért történik a viselkedés, és könnyebben alakíts ki kontrollt a helyzet felett. Természetesen lehet, hogy több viselkedés is van egy adott helyzetben, amelyet szeretnél megváltoztatni, de azok egyenként történő értékelése kiemelten fontos.
A kulcs viselkedések ezeknek kell megfeleljenek:
- Konkrétnak kell lenniük (így az elvárások világosak minden családtag számára)
- Mérhetőknek kell lenniük (így mindenki egyetértésre juthat abban, hogy a viselkedés megtörtént-e vagy sem)
Egy rosszul meghatározott viselkedés a gyermek számára mindössze annyit jelent, hogy „rosszalkodás” vagy „jó viselkedés”. Egy jól meghatározott viselkedés példája lehet a szobában rohangálás (rossz) vagy a házi feladat időben való elkezdése (jó).
A viselkedés előtti időszak
Amikor egy konkrét viselkedést célzol meg, fontos átgondolni, hogy mi szokott általában történni az adott viselkedés előtt. Ez egyrészt segít megérteni, hogy miért viselkedhet rosszul egy gyermek, másrészről pedig segít megérteni azt is, hogyan előzhetjük, vagy éppen válthatjuk ki azt. Ezáltal könnyebben tudjuk megvizsgálni azokat a kiváltó tényezőket is, amelyek a pozitív viselkedéseket valószínűbbé teszik.
Elkerülendő potenciális kiváltó tényezők
Ezek a dolgok gyakran vezetnek a rossz viselkedéshez.
- A feltételezés, hogy az elvárások világosak: A gyerekek lehet, hogy nem tudják, mit is vársz el tőlük egészen pontosan — még akkor sem, ha te azt feltételezed. Az elvárások változnak különböző helyzetek között, és ha a gyerekek nem biztosak abban, mit kellene tenniük, akkor nagyobb eséllyel viselkednek rosszul. (Attól, hogy az utcánkban nem szalad előre, még nem biztos, hogy tudja ez a következő utcára is igaz…)
- Távolból kiáltott utasítások: Fontos utasításokat csak szemtől szembe mondj el a gyerekeknek. A távolból kiabált irányítások kevésbé valószínű, hogy megmaradnak emlékezetükben, vagy lehet félreértik. (Inkább légy türelmes, hívd magadhoz a játszótéren, várd ki, amíg odaér és mondd el neki akkor.)
- Váratlan átmenetek: Az átmenetek nehezek lehetnek a gyerekeknek, különösen, ha valami olyan dologgal foglalkoznak, amit szeretnek. Ha figyelmeztetni kell a gyereket, és lehetőségük van arra, hogy jó megállóhelyet találjunk a cselekmény közben, az átmenetek kevésbé lesznek feszültséggel teli. (Ha belelendül a játékba és kezd megfeledkezni magáról, akkor várjunk egy nagyobb lélegzetvételt, és akkor állítsuk meg, hogy kifejtsük mondandónkat.)
- Villámjáték szerű kérdések feltevése, vagy utasítások sorozatának leadása: A gyors egymás utáni kérdések vagy utasítások sorozatának adása korlátozza annak valószínűségét, hogy a gyerekek hallják, válaszoljanak a kérdésekre, emlékezzenek a feladatokra, és azt tegyék, amit nekik mondtak. Általában a legutolsóra emlékeznek…
Potenciális elősegítő tényezők
Ezek olyan dolgok, amelyek támogathatják a jó viselkedést.
- A környezet beállítása: Próbálj figyelemmel lenni olyan környezeti és érzelmi tényezőkre, amelyek nehezebbé tehetik a gyerekek számára, hogy megfékezzék viselkedésüket. Fontoljuk meg: éhség, fáradtság, szorongás vagy egyéb zavaró tényezők. Például, ha házi feladat ideje van, szüntesd meg a zavaró tényezőket, mint a képernyők és játékok, kínálj harapnivalót, alakíts ki egy szervezett helyet a gyerekeknek a munkához, és győződj meg róla, hogy időt szakítasz néhány szünetre.
- Tiszta elvárások: Gyermeked és közted egyetértésnek kell lennie arról, hogy mi az, ami elvárt. Még akkor is, ha a gyermeknek „kellene” tudnia, mi a várható, a feladat kezdetén történő elvárások tisztázása segít elkerülni a félreértéseket a jövőben.
- Visszaszámlálás egy átmenethez: Amikor csak lehet, készítsd fel a gyerekeket a közelgő átmenetre. Például, adj neki egy 10 perces figyelmeztetést, amikor elérkezett az ideje az ebédnek vagy házinak. Majd kövesd nyomon, pl. amikor 2 perc maradt. Legalább ugyanolyan fontos, mint a visszaszámlálás kiadása, hogy valóban időben történjen az átmenet!
- Választási lehetőség biztosítása: Ahogy a gyerekek felnőnek, fontos, hogy részt vehessenek a saját időbeosztásukban. Egy strukturált választási lehetőség – „Szeretnél zuhanyozni a vacsora előtt vagy után?” – segíthet nekik abban, hogy megerősödjenek, és ösztönözze őket a jobb önkontroll kialakítására.
A bizonyos viselkedés után
Fontos figyelembe venni, hogy mi történik egy céltudatos viselkedés után, mert a következmények befolyásolhatják annak ismétlődésének valószínűségét. Ez igaz a pozitív következményekre (például további 10 perc képernyőidő) és a negatív következményekre (például rövidebb pancsolási idő).
Néhány következmény hatékonyabb lehet, mint mások. Ideális esetben a következmények struktúrát teremtenek, és segítik a gyerekeket abban, hogy megértsék a megengedhető és elfogadhatatlan viselkedés közötti különbséget. Azonban a következmények akár több kárt okozhatnak, mint hasznot, ha rossz üzenetet küldenek. A következmények művészi szintű elrendezésén múlhat a különbség a jó és rossz kifejlet között.
Na jó, igazából nem is olyan nehéz ez, nézzük meg:
Nem hatékony következmények
Ezek a következmények gyakoriak, de általában nem érik el a kívánt hatást.
- „Negatív figyelem”: Ellentmondásosnak tűnhet, de azok a következmények, amelyek negatívnak tűnnek számunkra (mint például emelt hangon fegyelmezés vagy büntetés), néha megerősíthetik azt a viselkedést, amelyet megpróbálunk megelőzni. Ez azért van, mert a gyerekek annyira értékelik az életük fontos felnőtteitől kapott figyelmet, hogy bármilyen figyelem — pozitív vagy negatív — jobb, mint a semmi. Ezért a negatív figyelem valójában idővel növelheti a rossz viselkedést. A viselkedés kritizálásával vagy kiabálással való válaszadás ráadásul károsan hathat a gyerekek önbecsülésére.
- Késleltetett következmények: A legmegfelelőbbek az azonnali következmények. A gyerekek kevésbé valószínű, hogy összekapcsolják a viselkedésüket a következménnyel, ha a kettő között sok idő telik el, ami azt jelenti, hogy a késleltetett következmények kevésbé valószínű, hogy valójában megváltoztatják a gyermek viselkedését.
- Aránytalan következmények: A szülők néha annyira frusztráltak lesznek, hogy túlreagálnak a következmények kiosztásakor, ami egyébként érthető. Azonban egy aránytalanul nagy következmény demoralizáló lehet a gyerekek számára, akár azt is megakadályozhatja, hogy egyáltalán próbálkozzanak a megfelelő viselkedéssel. (Ahogy az korábban is említve volt, ne felindult állapotban próbáljuk megoldani a helyzetet.)
- Engedékenység: Amikor egy gyerek lassan csinál valamit, amit szeretnél, hogy csináljon, például összeszedje a játékait, sok szülő frusztrált lesz, és inkább ő maga csinálja meg. Habár ez a reakció érthető, ez növeli a valószínűségét, hogy a gyerek következő alkalommal is késlekedni fog.
Hatékony következmények
A hatékony következmények azok, amelyek kezdetben bőséges figyelmet szentelnek azoknak a viselkedéseknek, amelyeket szeretnél ösztönözni.
- Pozitív figyelem a pozitív viselkedésért: A gyerekek dicsérete, amikor „elkapják őket jóként”, arra ösztönzi őket, hogy a jövőben ismételjék meg azt a jó viselkedést. A pozitív figyelem emellett jó dolog a szülő-gyermek kapcsolat szempontjából, javítja a gyermek önbecsülését, és mindenkiben jó érzést kelt.
- Aktív figyelmen kívül hagyás: Ez a következmény ellentmondásosnak tűnhet, de a gyermekek viselkedési szakértői gyakran tanítják az „aktív figyelmen kívül hagyást” hatékony viselkedési kezelési stratégiaként. Az aktív figyelmen kívül hagyás során szándékosan vonj vissza figyelmet, amikor a gyermek rosszalkodni kezd. Ahogy a gyerekek megtanulják, hogy a rossz viselkedés nem hozza meg nekik a figyelmedet, kevesebb lesz az ilyen típusú viselkedés. Az aktív figyelmen kívül hagyás fontos eleme az, hogy azonnal pozitív figyelmet kell adni a gyermeknek, amint olyan viselkedést tanúsít, amit szeretnél látni.
- Jutalom listák: A jutalmak konkrét ösztönzői a kívánt viselkedés előcsalogatásának. Akkor a leghatékonyabbak, amikor a gyerekek választhatnak a különböző kívánatos dolgok közül: extra idő az tableten, különleges finomság stb. A jutalmakat konkrét viselkedésekhez kell kapcsolni, és mindig következetesen kell kiosztani.
- Egy kis szünet: A szüneteltetés az egyik leghatékonyabb következmény, amit a szülők használhatnak, de az egyik legnehezebb helyesen alkalmazni. Nagyon fontos egyensúlyt teremteni más gyarapító technikákkal, például pozitív visszajelzés és érzelmi szabályozás modellezése között a gyermek számára.