Amikor egy gyerek viselkedési problémákkal küzd, az bizony az egész családra negatív hatással lehet. A szülők tudják, hogy reagálniuk kell a nem megfelelő viselkedésre, de sokszor nem biztosak abban, mi a legjobb stratégia, különösen akkor, ha a gyermek gyakran rosszul viselkedik, és semmi sem tűnik már hatékonynak. Ez a 10 részes útmutató átfogó képet nyújt a szülőknek a problémás viselkedésről. Számos témát érintve, beleértve, hogy mi válthatja ki a problémás viselkedést; hogyan lehet javítani a szülő-gyermek kapcsolatot, ha az megromlott; mit tegyenek, ha a gyerekek az iskolában küzdenek viselkedési gondokkal; és hogyan kérjenek szakmai segítséget, ha szükséges.
7. rész
Segítség a nagy érzelmek megélésében
A „hiszti” (angolul tantrum) egy olyan érzelmi állapot vagy reakció, amely gyakran megfigyelhető kisgyermekeknél, de néha felnőtteknél is előfordulhat. Tudományos szempontból a hiszti egy kontrollálatlan érzelmi kitörés, amelyet intenzív düh, frusztráció, szorongás vagy szomorúság vált ki. Ez általában azért következik be, mert az egyén nem képes megfelelően kezelni (vagy megérteni) az érzelmeit vagy kifejezni (illetve realizálni) a szükségleteit.
A jó hír az, hogy az önszabályozás egy olyan képesség, amelyet meg lehet tanítani, mint bármely más készséget, és a szülők nagy szerepet játszhatnak abban, hogy segítsenek a gyerekeknek megtanulni, hogyan kezeljék érzelmeiket, még a nagyon nagy érzelmeket is. Íme néhány technika, amelyek segíthetnek a gyerekeknek megnyugodni ahelyett, hogy problémásan viselkednének:
Érzelmi intelligencia fejlesztése
Az érzelmek észrevétele és megnevezése segít a gyerekeknek abban, hogy figyelmet fordítsanak arra, hogyan érzik magukat. Ez azért fontos, mert érzelmeinkre való odafigyelés az első lépés azok kezelésének megtanulásához. Néha már az érzelmek megfogalmazása is segít enyhíteni azokat. Gyakran próbáljuk megjátszani, hogy nem érzünk negatív érzelmeket, amíg túl késő nem lesz, és rosszul nem érezzük magunkat. A negatív érzés elismerése kevésbé erőteljesnek tűnhet, és segít konstruktívan gondolkodni arról, mit tehetünk azzal az érzéssel.
A szülők segíthetnek ezt megtanítani a gyerekeknek azáltal, hogy saját viselkedésükben modellezik ezt. Például, ha dühösek vagyunk, mert elfelejtettünk valamit a boltban, osszuk meg ezt az érzést gyermekünkkel: „Most nagyon frusztrált vagyok! Elfelejtettem tejet venni!” Ezután, miután elismertük, hogyan érezzük magunkat, modellezhetjük a megküzdési és problémamegoldó készségeket. Azt mondhatjuk pl.: „Veszek néhány mély levegőt, hogy megnyugodjak — ez gyakran segít nekem.” Miután jobban érezzük már magunkat: „Most hogyan oldhatom meg ezt a problémát?” és ötletelhetünk, akár együtt a gyerkőccel.
A gyerekek elkezdik elsajátítani a készségeket, amelyeket modellezünk számukra, de előfordul az is, hogy extra támogatásra is szükségük van, amikor elkezdik megtanulni, hogyan kezeljék érzelmeiket. Ha észrevesszük, hogy gyermekünk kezd idegesnek tűnni, kérjük meg, hogy írja le, hogyan érzi magát. Meg tudja nevezni az érzést?
Csak ügyeljünk arra, hogy ha gyermekünk azt mondja, hogy szomorú, szorong vagy dühös, ne próbáljuk meg azonnal lebeszélni róla. Néha, ha azt hallja, hogy „Ó, nem is olyan rossz!”, a gyerekek úgy érezhetik, hogy az érzelmeik helytelenek, és akaratlanul is azt tanulhatják meg, hogy ne osszák meg érzéseiket. Ehelyett érvényesítsük az érzelmet („Igen, ez tényleg frusztrálónak hangzik” vagy „Valóban csalódottnak tűnsz”), majd bátorítsuk az egészséges módszerek használatát az érzés kezelésére.
Nagy érzelmek megelőzése
Az, hogy a gyerekek tudatosan megtanulják megnevezni érzelmeiket, segít nekik abban, hogy figyelmet fordítsanak arra, hogyan érzik magukat. Ez azt is jelenti, hogy előbb észrevehetik az érzelmet, mielőtt az túlzottan elsöprővé válik.
A szülőket néha meglephetik a gyermekek erős érzelmei, például dührohamok során. Azonban a gyerekek nem váltanak egyik pillanatról a másikra a nyugalomról a sírásra – még ha úgy is tűnik. Az érzelmek idővel épülnek fel, mint egy hullám. A gyerekek megtanulhatják kezelni azokat az érzelmeket, amelyek túlzottan elsöprőnek tűnnek, ha korábban észreveszik és megnevezik azokat, mielőtt a hullám túl nagyra nőne.
Sok gyermek számára hasznos lehet, ha egy 1-től 10-ig terjedő skálán értékelik érzelmeik erősségét, ahol az 1 a nyugodt, a 10 pedig a dühös állapotot jelenti. Ezt mi is modellezhetjük. Visszatérve korábbi példánkra, miszerint frusztráltak vagyunk, mert elfelejtettünk tejet venni a boltban, bejelenthetjük, hogy most egy 4-es szinten vagyunk. Elsőre talán bugyutának tűnik ezt csinálni, de ez megtanítja a gyerekeket arra, hogy álljanak meg egy pillanatra és vegyék észre, hogyan érzik magukat. Tudatosítás. Azoknak a gyerekeknek, akik értékelik a vizuális segédeszközöket, egy „érzelem-hőmérő” hasznos lehet.