Mit érdemes tenni, ha hisztizik a gyerek?

„𝑁𝑒 𝑟𝑒𝑎𝑔𝑎́𝑙𝑗 𝑎 ℎ𝑖𝑠𝑧𝑡𝑖𝑟𝑒!”

„𝐻𝑎𝑔𝑦𝑑, ℎ𝑎𝑑𝑑 𝑡𝑜𝑚𝑏𝑜𝑙𝑗𝑜𝑛!”

„𝑁𝑒𝑚 𝑠𝑧𝑎𝑏𝑎𝑑 𝑒𝑙𝑘𝑒́𝑛𝑦𝑒𝑧𝑡𝑒𝑡𝑛𝑖!”

Valóban helyes ez a hozzáállás?

Szülőként biztosan találkoztál már azzal a szituációval, amikor gyermeked a földön fekve sír, kiabál, mert nem kaphatja meg a harmadik csokit vagy nem nézhet meg még egy mesét. De mi áll valójában a hiszti mögött, és vajon tényleg csak arról van szó, hogy figyelmet akar kapni?

Ezzel próbál rávenni arra, hogy engedjek? Manipulálni próbál?

Tévhit, hogy a hiszti a gyerek részéről tudatos manipuláció lenne. A 2-5 éves gyermekek agya, különösen az érzelmek szabályozásáért felelős frontális lebeny, még fejlődik, így gyakran képtelenek megfelelően kezelni a frusztrációt vagy a csalódást. Amikor hisztiznek, gyakran olyan érzelmi túlterhelést élnek meg, amelyet nem tudnak kontrollálni.

Így általánosságban arról beszélhetünk, hogy a gyermekek érzelmi kitörései nem az irányításról szólnak, hanem az érzelmi önszabályozás képességének hiányáról.

Hogyan segíthetek a gyermekemnek jobban kezelni az érzelmeit?

> A legjobb módszerek közé tartozik a határok felállítása és azok következetes betartása.

>> Mondjuk elhatározod, hogy mostantól nagyon következetes leszel és nem engeded, hogy este 2 mesénél többet olvassatok el. Vagy, hogy mostantól nincs cumi.

>Egész egyszerű, így elméletben.

>> Aztán ott álltok szemtől szemben, a gyerek követeli a harmadik mesét. „Nem”, hangzik el, majd úgy ordít, mint egy bőgő szarvas az erdőben.

Sokan azt tanácsolják, hogy hagyjuk figyelmen kívül a hisztit, nehogy megerősítsük a „rossz” viselkedést.

Viszont a „rossz” viselkedés nem tudatos. A pici gyermek (1-2 év) még egy megoldásnál többet nem tud elképzelni. Mesélésre aludt el eddig, és ha még két mese után épp már nagyon álmos, de nem aludt el, akkor nem tudja mi fog következni, nem érzi a megszokás biztonságát.

Kétéves kor után a gyermek elkezdi megérteni, hogy a dolgok nem mindig csak egyféleképpen történhetnek, de amikor kiszolgáltatott helyzetbe kerül (például fáradt, éhes vagy szomjas), még mindig ragaszkodik a megszokott dolgokhoz. Ezek a megszokások jelentik számára továbbra is a biztonságot és stabilitást az életben.

A megoldás egyedül a türelem

Be kell mutatnod, hogy létezik alternatíva, mindezt apránként. Megbeszélitek, hogy ezentúl legfeljebb két mese lesz este.

Ő kiválaszthatja, Te elolvasod neki.

És utána nem azt mondod, hogy „ennyi volt, alvás”, hanem segítesz neki továbbjutni. Ebben az esetben például: Nem olvasol még egy mesét, de elkezdhetsz arról beszélni, hogy mi volt a mesék tanulsága, kik voltak a szereplők, addig járod körbe, amíg tényleg el nem alszik.

𝐴 „𝑛𝑒𝑚” 𝑡𝑜𝑣𝑎́𝑏𝑏𝑟𝑎 𝑖𝑠 „𝑛𝑒𝑚” 𝑚𝑎𝑟𝑎𝑑ℎ𝑎𝑡.

…de közben fontos, hogy komolyan vedd a gyermek ezzel kapcsolatos érzéseit, és támogasd őt, mivel még nem képes egyedül megnyugodni.

Azzal, hogy megérted és segítesz neki ezekben a pillanatokban, biztonságot nyújtasz számára, amikor úgy érzi, elveszíti a stabilitását vagy bizonytalan helyzetben van.